Félelem És Reszketés Las Vegasban
Raoul Duke nem más, mint Hunter S. Thompson alteregója, dr. Gonzo pedig az író ügyvéd barátját, Oscar Zeta Acostát mintázza. 2. saját bevallása szerint imádta Johnny Depp játékát, de hozzátette, hogy ha a valós életben valaha találkozik valakivel, aki Depp játékát utánozza, ahhoz hozzávág egy széket. 3. valóban járt Las Vegasban 1971-ben a Mint 400 versenyről tudósítani, és a valóságban is a Sports Illustrated küldte. Thompson el is készített egy 15. 000 szavas cikket, amit a magazin hevesen visszautasított. Ez az írás lett később regényének első része. 4. 1971 április 26-án visszatért Las Vegasba a nemzeti drogkonferenciára, ahol a korábban a Sports Illustrated által visszautasított cikkét megvette a Rolling Stone magazin. 5. Oscar Zeta Acosta részesedést követelt a könyv bevételéből, amivel sok fejféjást okozott Thompsonnak és a könyvkiadónak. 6. A könyvet korábban számos alkalommal filmre akarták vinni, de Oscar Zeta Acosta perrel fenyegetőzött, ezért az adaptáció sokáig nem valósulhatott meg.
Online film
Ha esetleg nem olvastad volna, mint ügyvéded, azt tanácsolom, hogy azonnal vesd rá magad, és mellesleg mondd meg, hogy hol van az a kurva meszkalin.
Ingyen letöltése
Amellett egy arrogáns baromnak is láttam, akinek pusztán a léte az enyhe tudathasadás szélére kergetett, majd megőrültem a tudattól, hogy most akkor végülis én felnézek egy ilyen kötöznivaló f*szra?! És továbbá, írt elmondhatatlanul rossz dolgokat is, ott van például a Rumnapló, ami szintén valami alapműféle, de nekem, ha színjózan voltam, ha korongrészeg, ha be voltam valamizve, ugyanúgy egy iszonyú parttalan, se füle, se farka férc maradt, csak azt a hihetetlen mennyiségű elvesztegetett időt látom benne, amit arra fordítottam, hogy megszerezzem a könyvet, aztán elolvastam, és olyan gyorsan váltam meg tőle, hogy arra se lett volna időd, hogy kimondjad: kábítószerprevenció. A belőle készült filmet meg aztán végképp hagyjuk. Kanyarodjunk inkább vissza a Vegashoz. Szóval kinyitottam a könyvet, stílszerűen sör mellett, és néhány oldal után már tudtam, hogy működni fog, bevonzott azonnal, végigröhögtem és végigborzongtam az egészet, úgyhogy a kultsága szerintem kimondottan megérdemelt. Hiteles lenyomata annak a kornak, amikor született, és amiről szólni kíván, a hippikorszak kipukkanó lufijának, és az utána következő, céltalan, esztelen narkózásnak a szabadság jegyében.
Teljes
7. John Lennon szerette volna eljátszani Raul Duke szerepét. 8. Johnny Depp a szerepre való felkészülés során két hetet akart eltölteni Thompsonnal, de egy hét után végeztek is a felkészüléssel, ekkora ugyanis még Thompson barátai sem tudták megmondani, hogy az igazi Thompson, vagy Depp válaszol a telefonhívásaikra. 9. A forgatás előtt és Johnny Depp kicserélték autóikat néhány hétre. Depp két hetet autókázott Kaliforniában, hogy megszokja az autót. Ezalatt Thompson Depp autójával furikázott egy Heidi nevű hölgy társaságában, miközben megírta a Fear And Loathing In Hollywood: My Doomed Love At The Taco Stand című novelláját, ami magyarul nagyjából úgy fordíthanánk, hogy Félelem és reszketés Hollywoodban: Kudarcra ítélt szerelmem a Taco bódénál. A novellát később a Time Magazine publikálta. 10. A film vége felé Raul és Gonzo egy furcsa, rendkívül erős kábítószert használnak, aminek a neve adrenokróm (angolul adrenichrome szerepel a filmben). Érdekesség, hogy adrenokróm nevű vegyület valóban létezik, az adrenalin oxidációjával nyerhető és a hajszálerek vérzésének elállítására használják, ellenben semmilyen pszichoaktív hatása nincs.
(Hiteles források szerint Johnny fiú a szerep kedvéért ellátogatott Thompsonhoz, és szétszívták az agyukat. ) A két színész elképesztő pontossággal, a legnagyobbakra jellemző arányérzékkel alakítja a két habókost. Időnként mindössze hümmögésből, vartyogásból, hörgésből és dülöngélésből kénytelenek jelenetet létrehozni és karaktert építeni, ám játékuk sosem billen át teatralitásba; a játékidő minden perce az ólomnehéz dráma, a finom abszurd és a térdcsapkodós vígjáték között egyensúlyoz úgy, hogy a témához illő komolyságot mindvégig fenntartja. Nem akármilyen teljesítmény. Az operatőr Nicola Pecorini első nagyjátékfilmje volt ez, ám derekasan helytállt. A tárgyalt mozgókép vizualitása a kor fejlődő technikának köszönhetően a zseni kémiailag átalakult, bomlott elméjének tökéletes leképezése. Folyton mozgó-alakuló, szétfolyó térszerkezetek, vonagló véglények táncai, és szűrt, tompított fényhatások záródnak nyomasztóan a gyanútlan nézőre. A betegesen színes karneváli forgatag adekvát képi formába ad a két főhős tombolásának.
Előzetes
A film főhőse, Raoul Duke (a tudatmódosítókkal a való életében is bensőséges viszonyt ápoló Johnny Depp), a gonzo-újságírás atyamestere alteregójának is tekinthető – újságíró, aki csupán a Las Vegas peremkerületében rendezett sivatagi motorversenyről tudósítana, ám a konstans kábulatnak köszönhetően inkább a bűnös város szívébe veti magát, ahol aztán egyre türelmetlenebbül kezdi üldözni Amerika elveszett, hajdanvolt, nosztalgiává szépült múltját, az 1960-as évtizedet. Mindhiába. A neonfény függönye mögött csak egy kiüresedett, reményvesztett, kirakat-Amerikát talál. Kétségbeesése minden mértéket nélkülöző, fékevesztett önpusztítást szül. A Félelem és reszketés Las Vegasban direktora (aki a Monty Python csoport oszlopaként indult) addigra már igencsak mélyen beleivódott Hollywood kollektív tudatába, és olyan filmtörténeti alapkövek fűződtek a nevéhez, mint A halászkirály legendája, a Tizenkét majom, vagy épp a Brazil című mestermű, az "igazi" filmes 1984. A rendező a főszerepet alakító, mindig zseniális Depp mellett egy másik alkotótársra is lelt, az örök átváltozó művész, Benicio del Toro személyében.
- 10+1 meglepő érdekesség a Félelem és reszketés Las Vegasban című filmről - Mafab.hu
- Félelem és reszketés las vegasban könyv
- Félelem és reszketés las vegasban teljes
Természetesen mind nagyszerű könyvek, nem azok hibája, hogy majd' egy komplett generáció érti félre ezeket a műveket. Most úgy hangzok, mint valami veterán ex-rehabos, aki már minden mélységet megjárt, pedig ez korántsem lenne igaz, megvoltak a magam problémái piával és különféle kábítószerekkel, és valószínűleg egy életen át tartó folyamat lesz megtanulni kezelni ezeket, de legalább, amikor benne voltam is, volt annyi eszem magamtól, hogy nem pózolok spuricsíkokkal az interneten, és nem hangoztatom, hogy a HST az isten, csak mert az a többiek előtt menő. Természetesen ríszpekt azoknak, akiknek szintén volt ennyi eszük maguktól. Szóval, attól féltem, hogy ez a jelenség majd kinyírja nekem a könyvet, de igazából, hálisten, nem ez történt. Kérdezhetnéd, hogy mi a francért foglalkozok vele, hát, jogos, de nem tudok válaszolni. Én az ilyesmit egyszerűen csak magamra veszem, és kész. Egyébként én a Thompsonnal mindig ilyen felemásan voltam, egyrészt nagyon tiszteltem, hogy képes ilyen műveket úgy megírni, ahogy, pláne az ő életmódjával, úgy egyáltalán, nagyon tisztelem, hogy létre hívott egy komplett, új, számomra nagyon szimpatikus újságírói nyelvet.
Fri, 24 Dec 2021 22:04:10 +0000