Tóth Árpád Lélektől Lélekig Elemzés
Amaz talán bölcső leendett, Menyegzős ágy eme darab: Belőlük elhunyt hitvesének Most, íme, koporsót farag... " Anélkül, hogy a párhuzamot túlerőltetnénk és továbbdramatizálnánk: ezek az idők azért mégiscsak inkább a megbetegedésekről, a veszteségekről és a halálról, mintsem az életről (születés, keresztelés, esküvő, családalapítás stb. ) szólnak... "Kertészkedem mélán, nyugodtan, A fák sebeit kötözöm; Halotti ének csap fülembe... Eh, nékem ahhoz mi közöm! " - Az 1. versszakhoz képest a lírai én itt már sokkal inkább menekülőben "kertészkedik". Egyúttal – a "mi közöm" iróníkus hangvétele – önmagában már egy inverz üzenet, hogy a magányba menekülés nem megoldás a problémák elől..! Csak a magunk bőrét menteni nem etikus magatartás, krízishelyzetben sem..! "Nem volt rokon, jó ismerős sem; Kit érdekel a más sebe? Elég egy szívnek a magáé, Elég, csak azt köthesse be... " - Minthogy az sem, ha a magunk sebeivel takargatjuk a másokét, pontosabban arra hivatkozva vagyunk irántuk közömbösek... A költő nagyon látványosan érzékelteti az íronikus feszültséget, hogy miközben a "fák sebeit kötözöm", mások szenvedéseit igazából nem veszem magamra... "Közönyös a világ... " - mondja ki rá, s egyben önmagára is az ítéletet, a megvetést.
Okostankönyv
Úgy hat, mint egy búcsúvers, de létösszegző vers is – költői szerepét latolgatja. Az inga lassú, tétova mozgásával indul a vers, pihenésre vágyó hangulatban (este). Nem csak egy nap, hanem az élet végét is jelenti, a pihenés a halálra vonatkozik. Az álombamerülés egy keservesen végigdolgozott élet végét jelenti – megnyugvást. A ritmus vontatott (inga mozgása is), álmos hangulat. A 2. szakasz a költői alkotómunkára utal, és az abból kivezető pihenésre. "Balga fényűzés": mi értelme van a költészetnek? A versekkel bíbelődni luxus, nincs rá szükség, értelmetlen, buta dolog versírással nyavalyogni. A józan munka más, nem ilyen megfoghatatlan, nem ilyen haszontalan – abból meg lehet élni, a költészetből nem. A csacska fényűzés megbosszulja magát. A 3. versszak összefoglalja a költészetét, továbbra is ironikus hangot használ. A jambusok és spondeusok is az álmosság képzetét keltik. Az utolsó strófa szaggatott, széttöredezett, a halálba való menekülést kifejező mondatfoszlányaiban visszatér a kezdőkép.
- Frissített kompatibilitási csomag - Excel: 2003 vs. 2007 - Microsoft Office - MSW.hu - Windows és Letöltés Portál
- Okostankönyv
- Www oriflame hu belépés szépségtanácsadóként youtube
- Tóth Árpád Lélektől lélekig című versének elemzése
- Mindig friss Windows 10 ISO telepítő beszerzése - Enterprise verzió - LOGOUT.hu blogbejegyzés
Vers a hétre – Tóth Árpád: Lélektől lélekig - Cultura.hu
A Lélektől lélekig 1923-ban keletkezett. Tóth Árpád utolsó (már halála után megjelent) kötetének címadó darabja. Az 1920-as években Tóth Árpád költészetében hangsúlyosabb lett a fájdalmas én-líra, hiszen anyagilag létbizonytalanságban élt és a háború utáni nehéz időkben nem volt munkája, ezért mellőzöttnek érezte magát (Hatvany Lajos folyóirata, az Esztendő, amelynél a költő segédszerkesztő volt, többé már nem jelent meg, 1921 őszén kapott állást Az Est című napilapnál). A költőt gyógyíthatatlan szomorúság gyötörte, de nem csupán saját magányát fogalmazta meg verseiben, hanem az egymástól elszigetelődött, elidegenedett emberek kozmikus magányát is. (Ezt a témát Vajda János hozta be a magyar lírába Az üstökös című versével. ) A Lélektől lélekig az egyik olyan vers, amelyben a nemes eszményekkel induló költő, aki egész életében csak gyöngédségre és finom szépségekre vágyott, élete utolsó évtizedének legfontosabb mondanivalóját és keserű élettapasztalatát fogalmazza meg. Ez az utolsó tíz év mélabús, keserves időszak volt, amely már a halálra készülés jegyében telt: Tóth Árpád búcsúzott az ifjúságtól, búcsúzott az élettől.
Sat, 25 Dec 2021 09:16:54 +0000